~Sohasem tudom, melyik részén vagy a világnak. Kérlek, gondolj rám. Olyan egyedül vagyok, és jólesne a tudat, hogy valaki gondolataiban velem foglalkozik... (Jean Webster)
~A vonatom zakatol, néha görbe a pálya,
Hát jöhetne valaki végre, hogy a hibákat kikalapálja. (Tankcsapda)
~Próbáltam néha-néha a halált,
De gyáva szívem mindig visszafájt,
Hiába siralomvölgy ez a tájék,
Úgy érzem néha, hogy valaki vár még.(Juhsz Gyula)
~Jó vagyok, de nem egy angyal, követek el bűnt, de nem vagyok ördög. Csak egy kislány vagyok a nagyvilágban, aki próbál találni valakit, akit szerethet.
~Tudok ütni, rúgni, kitartan, ölni, ha kell...de nem tudom feladni, nem tudom, hogyan kell!
~Jó néha a sötétben a Holdat nézni, hosszan egy távoli csillagot idézni, jó néha fázni, a semmin elmélázni, tavaszi esőben olykor bőrig ázni, jó néha magamat csak úgy elnevetni, sírni, ha fáj, remegni, ha félek..olyan jó néha érezni, hogy élek..!
~Ma még mosolyok, holnap könnyek,
ma még nehéz, holnap már könnyebb,
nézz az égre, a legszebb fényre,
láss egy álmot, harcolj érte!
~Nehéz olyasmire várni, amiről tudod, hogy talán soha nem fog megtörténni, de még nehezebb feladni, mikor ez az, amit mindig akartál...
~Hercegnőként boldogan élek a vattacukor kastélyomban, nyalóka ültetvényekkel, csokoládé szökőkúttal és gumicokor játszótérrel...